Budapest kvázi bevárosában a Vas utcában található az egyik kedvenc „nem felkapott” nemzetiségi éttermem ahol olcsón lehet finom és autentikus thai ételeket enni. Nem kényelmes, nem kifejezetten barátságos, főleg nem nagy, de az ételek kiválóak. Igazi indokínai nagyi konyhája.

A hamvazószerda a nagyböjt első napja, húsvétvasárnaptól visszaszámolt negyvenedik hétköznap, amely a nagypéntek mellett a másik szigorú böjti nap a katolikus hívek számára. Feltéve ha van még olyan, aki megtartja a böjtöt. A böjti szokásokról nem beszélnék sokat, a hivatkozott linken szépen összeszedték őket, a lényeg, hogy sokat enyhült a böjt az idők során. Magam hamvazószerdán és nagypénteken tartok szigorú böjtöt, amúgy ugyanúgy eszem, mint általában (pénteken is), azzal a megkötéssel, hogy a böjt negyven napja alatt egyáltalán nem fogyasztok alkoholt és édességet. 

2011. február 3-án csütörtökön ismét éjszakai vásárlás, azaz borkóstoló volt a budakeszi Pincekulcs borkereskedésben. Ezúttal a Karádi – Berger borászat mutatta be borsorát.

Balázs nap lévén minden adott volt egy jó kóstolóhoz, azonban átírta a tervezett programot, hogy szokásos borkóstoló társam más ismerőseimmel együtt ezúttal a Budai Borszalon felé vették az irányt, ahol Demeter Csaba egri borai kerültek terítékre. Jómagam azonban a konzervatív megoldások híveként úgy véltem, hogy nem szabad kihagyni a Pincekulcs kóstolóját. Szerencsére nem is kellett csalódnom.

Hurka, kolbász, csülök, sült szalonna, cseresznyepaprika, almapaprika, csalamádé, óriási karéj fehérkenyér, sör, forralt bor, házi pálinka. Ha a kedves olvasónak is összefutott a nyál a szájában a fenti felsorolást olvasva, akkor virtuálisan kezet rázhatunk egymással, hiszen mi vagyunk a pecsenyések, hentesesek és egyéb talponálló falatozók utolsó reménységei.
Pedig az úgynevezett lacikonyha évszázadok óta szervesen hozzátartozik a magyar gasztronómiához, melynek elnevezését a történetírás II. Ulászló magyar királyhoz köti. A lengyel-litván származású Jagelló uralkodót pedig nem igazán kedveli a néphagyomány. I. Mátyás királyunk után, akinek a nevéhez a jólét és igazság korszakát köti nemzetünk hosszú generációk óta, és történeteit megőrizzük az apró gyermekek okulására, az idegen származású Ulászló egy gyengekezű és szerencsétlen királynak tűnik. A Dobzse (magyarul: jól van, rendben van) mellékneve is erre utal, a források szerint mindent ráhagyott kapzsi tanácsadóira, akik szép lassan kifosztották, széthordták Mátyás király örökségét. A lacikonyhát hát ezért kötik a nevéhez: a legenda szerint olyan szinten kiürült a kamra, hogy ha a király őfelsége megéhezett, bizony csak az utcai kifőzdében tudott falatozni a pórnép társaságában.