2011. február 3-án csütörtökön ismét éjszakai vásárlás, azaz borkóstoló volt a budakeszi Pincekulcs borkereskedésben. Ezúttal a Karádi – Berger borászat mutatta be borsorát.

Balázs nap lévén minden adott volt egy jó kóstolóhoz, azonban átírta a tervezett programot, hogy szokásos borkóstoló társam más ismerőseimmel együtt ezúttal a Budai Borszalon felé vették az irányt, ahol Demeter Csaba egri borai kerültek terítékre. Jómagam azonban a konzervatív megoldások híveként úgy véltem, hogy nem szabad kihagyni a Pincekulcs kóstolóját. Szerencsére nem is kellett csalódnom.

A kóstolóra ideális számú vendég érkezett, voltunk szép számmal, de nem kellett szorongani sem, mindenki kényelmesen elfért. A borász házaspár férfitagja, Berger Zsolt képviselte a családi pincészetet, aki remek előadónak is bizonyult, látszik rajta, hogy szereti is azokat a borokat, amiket kiad a kezéből.

A családi vállalkozás 1999-ben kezdte el működését a tokaji borvidékhez tartozó Erdőbényén. A Narancsi és a Palandor nevű dűlőkben teremnek a szőlők vulkáni eredetű riolitos talajon, melyeket kézműves módszerekkel gondoznak és szüretelnek. A borok minden tekintetben kézműves eljárásokkal készülnek, így karakteresen magukon hordozzák a tokaji borvidék jellegzetes sajátosságait.

A borsor:

A kóstolót a borvidék egyik fő fajtájával, a furminttal kezdtük, egy 2008-as Narancsi Furmint került először terítékre. Gyümölcsös illatú és ízű bor, karakteres savakkal. A kóstoló elején kicsit hideg volt a csomagtartóból kivéve, ezért később visszakóstoltam. Megérte, hiszen egy kissé felmelegedve sokkal jobban kijött a bor karaktere.

A következő tétel egy 2008-as Palandor Furmint bor volt, tehát ugyanaz a fajta a másik dűlőből. Hasonló karaktert mutat, azonban kerekebb, kissé testesebb ez a bor. Szintén kellett egy kicsit melengetni. Viszonylag magas alkoholfoka sajátos karaktert ad a bornak.

Maradtunk a fajtánál, egy 2007-es Száraz Furmint következett a sorban, melyhez mindkét dűlőben szüreteltek szőlőt. Ásványos, határozottan illik a száraz tokaji borok sorába.

Ezt követte a 2003-as Száraz Szamorodni, amely a legizgalmasabb bora volt számomra a sornak. Ugyanitt a Pincekulcsban kóstoltam először januárban, Szentesi József kóstolóján, természetesen ott "napirenden kívül". Már akkor megragadott az intenzív, pirított szezámmagra emlékeztető illata, amellyel az íze is abszolút harmonizál. Nem nagyon tudom ezt a bort máshoz hasonlítani, ami kifejezetten pozitívum, különlegesé teszi a tételt. Ennek a bornak a furmintokkal szemben jól áll, ha hűvösebb. Érdekes, hogy miután megittuk, az intenzív illat szinte eltűnik a pohárból, az íz viszont tartósan megmarad, ami azt jelenti, hogy „nagyon egyben van” a bor. A borásznak hála, meghallgathattuk a típus történetét, és megtudtuk, hogy a lengyel vásárlók kifejezetten keresik ezt az ízvilágot.

A következő bor egy, a borvidékre inkább jellemző tétel volt, egy 2007-es Édes Selectio. A 110-es cukorfok dominál a borban, ami érdekes kettősséget ad neki, egyrészről szinte aszúsan édes, másrészről viszont megmaradt az ásványossága is. Szívesen kipróbálnám étel mellé.

Az utolsó tétel egy 2004-es Aszú, ugyancsak 110-es cukorfokkal, mégis teljesen más jelleget hoz, mint az előző bor. Háromputtonyos, de karaktere a négy vagy ötputtonyoséra emlékeztet. Az édes borok rajongói valószínűleg örömüket lelnék benne.

A borász maradt még egy kicsit beszélgetni, megtudtuk tőle, hogy kreatív, lendületes módon igyekeznek öregbíteni saját pincészetük, a falu, valamint a magyar bor hírnevét: romkocsmát üzemeltetnek a faluban, nyáron a helyi borászok összefogásával fesztivált szerveznek, amit Peter Mayle regénye utáni szójátékkal Bor, mámor, Bénye névre kereszteltek.

"Műsoron kívül" a ház jóvoltából kóstoltunk még néhány bort, a köveskáli Pálffy pincészetből (2010-es rozét, 2009-es Traminit, 2008-ból pedig Kékfrankost, Pinot Noir-t és Cabarnet Sauvignon-t). Ezekről a borokról itt és most nem értekeznék, remélhetőleg egy másik kóstoló és egy másik bejegyzés témáját fogja képezni az idézett pincészet bemutatkozása.
Egyik törzskóstoló társunk jóvoltából egy 2008-as szekszárdi Szeleshát K2 kékfrankossal zártuk az estét, ami méltó befejezése volt a kóstolónak.

Az este krónikájához hozzátartozik az is, hogy Hajnalka jóvoltából ismét volt a pincekulcsos kóstolókra jellemző étel is: ezúttal a teljes kulináris élvezethez a vargányás, a diós-briesajtos falatkák, valamint a házi sütésű bazsalikomos kenyér is hozzájárultak.

A Karádi – Berger Pincészetről bővebb információ az alábbi weboldalon, illetve facebook oldalon található.

A Pincekulcs Borkereskedésről bővebb információ az alábbi weboldalon, illetve facebook oldalon található.

 Palandor dűlő

Fotók: Pincekulcs, Karádi-Berger Borászat, Bor, Mámor, Bénye, Fűszer és Lélek